A zentai győztes csata (1697. szeptember 11.) volt Savoyai Jenő hadvezér egyik legnagyobb győzelme. A csatában becslések szerint kb. 30.000 török katona vesztette életét, akik nem voltak felkészülve arra, hogy a tiszai átkelés közben meglephetik őket a császári seregek.
A török sereg kb. 70-80.000 katonával vonult fel. A Tiszának ez a szakasza több száz év óta ismert és használt átkelőhely volt, többek között emiatt választotta átkelésre ezt a pontot a török hadsereg is. Savoyai támadása a török csapatokat felkészületlenül érte, mivel még nem végeztek teljesen azokkal az építésekkel, melyek a biztonságos átkeléshez szükségesek lettek volna. A zentai csatát követően a Szent Liga országai 1699. januárjában békét kötöttek az Oszmán Birodalommal Karlócán.
Zenta városa ma is létezik, a Tisza partján, a mai Szerbia északi részén. A településről először a 13. század elejéről vannak fennmaradt forrásaink, amikor II. András magyar király volt az ország uralkodója. A későbbi időkben rengeteg viszontagság érte a települést, a tatárjárás alatt a mongol hadak, a mohácsi csatát követően pedig a visszavonuló török csapatok végeztek pusztítást a településen, melynek fejlődését tehát több nagy történelmi esemény is visszavetette.